Itt az idő…

– mondta a kicsiny hernyó. Bebújt házába, ott volt egészen addig, amíg meg nem értette, hogy egy része az egésznek, hogy az egész csodás Univerzum ott van benne is. A belső hite átváltoztatta, megerősítette szárnyait, és amikor elhitte magáról, hogy képes a szárnyalásra… kibújt házából és virágról virágra szállt. Osztotta a szeretetet, a hitet, a reményt, a boldogságot, a vidámságot. És a világ egyre gyönyörűbb lett.
Itt az idő….
Hogy el hidd Magadról, hogy képes vagy szárnyalni. És együtt egymás kezét fogva a szeretet hatalmas erejével csodákat tegyünk. Velem tartasz?